Jadran Kupa 2002. Velencébe a Tenger Felöl
Jadran Kupa 2002. Velencébe a Tenger Felöl
Kírás:
TENGER FELŐL VELENCÉBE ?
JADRAN KUPA
2002 .09.28.- 10.05
| Útvonal: Sukosan, Rovinj, Velence, Pula, A verseny rendezője: HBC Yachting és Mediterran Yacht Charter A verseny védnöke: Antun Vidic a Mare Croaticum Club Elnőke Nevezési díj: 98 Euro / fő |
A verseny programja:
|
| A hajó biztonságáért a mindenkori hajó kormányosa, kapitánya a felelős. A versenyen való részvétellel kapcsolatos, illetve annak folyamán okozott személyi és vagyoni károkért a verseny rendezői semmiféle felelősséget nem vállalnak. Valamennyi résztvevő saját felelőségére vesz részt a versenyen. |
Nevezés: Czégai László Zboray Mercedes HBC Yachting Mediterran Yacht Charter 1065 Bp. Nagymező u.49 1113 Bp.Karolina u.65 Tel:3124559 tel: 2090917 Mobil:30/2684698 mobil : 30/9196561 30/9666335 e-mail: yacht@mediterranyacht.hu |
Szubjektítv beszámoló Horacsek Szilvia tollából:
Első versenyem az Adrián
Vitorlázás: sport,szórakozás,egy olyan világ,aminek a szépségét nem lehet elmondani. Kint kell lenni a vízen és csak úgy lehet megérteni,hogy mit jelent.Én egy jó barátomnak köszönhetem,hogy mindez kezd megnyílni előttem.Ő vitt el először hajózni az Adriára,ő mutatott be annak az embernek,aki később tanított és még jobban megszeretette velem ezt az életformát.S ő volt,aki azt mondta,hogy nekem is ott a helyem a Jadran kupán.Annyira izgatott lettem és annyira örültem ennek a lehetőségnek,hogy zavaromban meg se kérdeztem hol lesz a verseny.Csak azt tudtam,hogy az Adrián,egy csak versenyzőkből álló profi csapattal és azt hogy én leszek a navigátor.
És ez volt az a pont,ahol elkezdtem izgulni.Mindenki versenyző?Ők tudják mit csinálnak.És én?!Nekem ez lesz az első versenyem.Biztos hogy megállom a helyem? Régen versenyszerűen úsztam és tudom milyen érzés győzni,épp ezért nem akartam elszúrni.
A verseny előtt egy héttel már lent voltam a tengeren a barátaimmal és megbeszéltük, hogy gyakorlás képpen végig én navigálok.Gyorsan eltelt ez a hét és máris jött a másik csapat.Elköszöntem a barátaimtól a parkolóban és mentem vissza a hajóra,ahol öt ismeretlen ember várt.Nem érdemes tagadni,izgultam ám rendesen.Az első amit megláttam,hogy plusz kötelek mindenhol,a szerszámosláda kipakolva és a turistahajót biztos kezekkel alakítják át versenyhajóvá.Jó volt belépni a hajóra közéjük.
Miután mindent elrendeztünk - papírok, versenyutasítás a kezünkben - elindultunk Biográdból Rovinj felé. Míg a többiek kint dolgoztak, vitorlát bontottak, kormányoztak, én a térképasztalnál próbáltam eligazodni hét térképen és meghatározni, hogy milyen irányba kell mennünk.A szél kezdett erősödni,a többiek pedig egyre vidámabbak lenni.Élvezték a szelet,a hullámokat,a siklást,a gyönyörű időt és a tájat,én pedig egyre küzdöttem a térképekkel és a jónak egyáltalán nem mondható GPS-el és egyre azt kívántam,bárcsak több kezem lenne.Este felé a szél már túl erős volt,ezért úgy döntöttünk,hogy kiállunk egy kikötőbe,de mikor a szigetek takarásába kerültünk úgy tűnt mégis tovább tudunk menni.Egy ideig rendben is volt minden,de a szigetek után nyílt rész jött volna,így inkább visszafordultunk.Eddig volt bennem egy kicsi rossz érzés,hogy a többiek fent vannak,én meg egyedül lent.Nem ismerem őket,de ha külön vagyok tőlük akkor nem is fogom,viszont kint csak útban lettem volna.Ez a z érzés azonban elszállt.A kikötő felé sok zátony és kicsi sziget volt,ám világítótorony egy sem.A sötétben nem lehetett sokat látni,ezért fontos volt,hogy jól navigáljak. Miliméterről miliméterre követtem a térképen és a GPS-en,hogy hol járunk.Végül jól beértünk a kikötőbe és nagyon megdícsértek,ami nem tagadom jól esett.Úgy éreztem már közéjük tartozom.Másnap mentünk tovább Rovinj felé,a szél jól fújt és akkora hullámok csaptak át a hajón,hogy még én is csurom víz lettem a térképasztalnál(igaz, hogy a szellőzőn át,mert rossz irányban állt).A hétfői pályaversenyen Rovinjnál a visszaszámlálás és a rajt nagyon izgalmas volt.Akiknek volt,húztak spinakkert,így mi is. Eddig ezt csak tv-ben láttam,de így sokkal jobb volt:egy gyönyörű város előtt hajoztunk,szikrázó napsütés és hatalmas színes spinakkerek.Leírhatatlan látvány volt,s ami még jobb volt,hogy másodikként futottunk be.
Másnap kora reggel indultunk Velence felé.A hajók eléggé szétszórodtak,így az óránkénti bejelentkezésnél mindig leírtam a többiek pozícióját.Szóval tudtuk ki,hol van.Még délelőtt az a gyengécske szél is elállt,ami reggel volt,a bosszankodások sora viszont beindult.Azzal kezdődött,hogy nem lehetett spinakkert húzni és azzal folytatódott,hogy bejelentették a szervezők,innentől motorozás van a további utasításokig.Mindenki tudta,hogy nem a szervezők hibája,ha nincs szél,de jó lett volna egy B-terv erre az esetre.Pár óra múlva megkaptuk a további utasítást:motorozás egészen Velencéig.Előszőr dünnyögtünk,de utóbb jó buli keveredett belőle,ahogy tizenegy hajó motorozik egymás hegyén-hátán.Végül ami teljesen elfeledtette velünk a kezdeti háborgást az Velence volt.Hihetetlen élmény behajózni a főcsatornán vaporettók,gondolák,kompok közt egészen a Szt.Márk térig,majd a vele szemben lévő kikötőben kikötni.Korábban voltam már itt, ültem gondolában, utaztam vaporettóval. Csodálatos,de a nyomába se ér annak az élménynek,amit akkor átéltünk.Egyre csak azt mondogattuk,hogy ez hihetetlen.Sajnos azonban nem tölthettünk ott sok időt,másnap délben indultunk is vissza Pula Verudába.A szélcsend miatt a visszafele út viszonylag eseménytelen volt, leszámítva azt a fergeteges bulit, amit a semmi közepén csaptunk. Hajó, szárazföld sehol a közelben, zene és hangulat viszont a köbön.Úgy látszik a spontán partyk napja volt ez, mert kicsivel azután,hogy Verudába megérkeztünk a kikötő éttermében gyűlt össze egy kb. tizenöt fős társaság és kezdte jól érezni magát,majd egy-két(vagy több) új emberrel folytattuk a mulatást a hajónkon.Másnap kicsit később ébredtünk fel és csak egy kis pulai kirándulásra volt időnk az esti díjkiosztó ünnepély előtt.Összesítettben második helyezettek lettünk.Nyertünk egy kupát,mindenki kapott érmet.Gratuláltunk egymásnak,a többieknek,majd addig táncoltunk amíg csak bírtunk(illetve amíg nem jött értünk a busz,hogy visszavigyen a hajókhoz).Gyorsan telt el ez a hét is.Egy napunk van már csak hátra,s mivel megint nincs szél az össz dolgunk elviselni a motor zúgó hangját és elpusztítani a maradék elemózsiát.Szombaton összeszedtük a holmijainkat,rendet raktunk és érzékeny búcsút vettünk a hajótól.
Bár már két hete lent voltam az Adrián,tiszta ruhám már nem nagyon volt,s hiányzott a kényelmes ágyam is,ha valaki azt mondta volna, hogy maradhatok még,kaptam volna az alkalmon. Azt hiszem a többiek is így gongolták.Olyan élmény hajózni és egy vitorlás versenyen résztvenni,amit nem felejt el az ember egy életen át sem. Ha valaki egyszer bekerül ebbe a világba,nem akar többé kilépni onnan.S bár ez az első versenyem volt csak, remélem követi ezt még jó pár.
A legénység: Kakas Máté kapitány
Horacsek Szilvia
Sabján Annamária
Sipos Zsófi
Bajusz András
Galambos Gábor
Speer Walter
A Jadran Kupán elért helyezés Elan 40 hajóosztályban I. hely
Csatolt képek:
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)
)