A csatornahajó fogalma

A „csatornahajó” elnevezés kissé pontatlan, mert nem fedi teljesen azt a fogalmat, amire a hajót kitalálták. A „csatorna” mesterséges hajózási csatornákat jelent, amiket még a múlt századokban, alapvetően az ipari forradalom idején létesítettek a nyugat-európai országok iparának és kereskedelmének fellendítésére. Ezek a természetes folyókon is, azaz az összes belvizen, a szárazföld belső (nem tengeri) vízi útjain képesek navigálni. Az ideális csatornahajó egymotoros, vízkiszorításos, kis sebességű hajó, amely nem képez nagy hullámokat és a propeller illetve a kormányberendezés a felütéstől védett. Mivel a hajók csendes és sekély vízterületre készülnek, merülésük kicsi, ugyanakkor a maximális magasságuk is korlátozott, hiszen alacsony hidak alatt, vízi alagutakban kell elférniük.

A hajók hossz-szélesség aránya a csatornák és a rajtuk épített zsilipek méreteitől függenek: Franciaországban a csatornák javarészt szélesek, a zsilipkamrák rövidek, így a hajók is szélesek és rövidek; ezzel szemben Nagy-Britanniában például sokhelyütt találni igen keskeny csatornákat. Ott kis szélességű, de hosszú bárkákat használnak. Angliában és Walesben a maximális szélesség 2,08 méter, a hajók fixpont magassága nem lehet több 1,75 méternél, de az észak-angliai csatornákon sem haladhatja meg a 2,29 métert. Franciaországban és a belga csatornákon a megengedett legnagyobb magasság 2,5-3,45 méter között mozog, de a hajók testszélessége nagyobb lehet, mint az angoloknál. Az egyes országok előírásai a sebességre vonatkozóan további korlátozásokat tartalmaznak.