Kotori vitorlástúra

KOTORI VITORLÁSTÚRA

2007. április 21-28-ig

                             "Kotori-öböl"                                                                             "a Kurba Mala"

A szombati napra a hosszú utazás után nem terveztünk indulást. Hajóátvétel, bevásárlás, vacsora, jókedv. Végre a tengeren!!! Április vége, napsütés, 26 fok, jó szél, abszolút turistamentes nyugalom mindenhol, az éttermekben gyors kiszolgálás.

Vasárnapra ellenben annál nagyobb utat terveztünk: el egészen Dubrovnikig, de ez nem azt jelenti, hogy ne használtuk volna ki az adódó jó szeleket! Hvar mellett rögtön spinakkereztünk, gyönyörű csapatmunkát adtunk elő. A naplemente Korcula közelében ért minket, innen Dubrovnikig motorral haladtunk. Halkan mormoló motorhang, fel-felcsapó hullámok csobogása, a kinti műszerek komolyságot sugalló fényei és mutatói. A mögöttünk lebukó hold fénye épp a nyomvonalunkat rajzolta, emlékezetes beszélgetéseket ihletve az első tengeren töltött éjszakánkhoz. 

Hétfőn még Dubrovnikban kicsekkoltunk, a rendőrnő jót szórakozott a hajónk nevén (magyarul „kis kurva”), és némi nyüglődés, hajó személyes ellenőrzése és 180 kuna kipengetése után, elengedtek minket Isten hírével. Útközben megnéztük a vízről Dubrovnik óvárosát, majd a sajnos meglehetősen piszkos határvidék felé vettük irányunk. Molunatban radarállomás regisztrál minden ki és bejövő hajóforgalmat. Mivel hetedhét határon mi voltunk az egyetlen hajó, biztos nem kívánt adminisztrációs munkát okoztunk az oda száműzötteknek. Délutánra megpillantottuk a Kotori-öböl bejáratát, ahol mindkét oldalon nemrég még aktívan használt erődökkel védték a két ország határát. A bejáratnál elképesztő hangulat, partra vetett rozsdásódó hajóroncs, Tahitit megszégyenítő gyékénybungalók, és körben a „fekete hegyek”, melyek minden teketória nélkül határozottan beleszaladnak a tengerbe. Már messziről távcsővel sasoltuk Zelenika határbelépő kikötőjét, titkon attól félve, hogy egy rendőrmotoros elutasítóan kijön elénk. Végül minden probléma nélkül kikötöttünk egy, a nagyhajóknak szánt betonmóló mellett, ahol rozsdásodó vaskupacok, temérdek sirály és egy „welcome Crna Gora” tábla várt. A becsekkolás újabb nem várt 110 eurós költséget jelentett, de vidáman húztuk fel árbócunkra a piros címeres montenegrói lobogót. Innen a legközelebbi városba, Herceg-noviba mentünk. Inkább halászhajós, csónakos kikötőt kell elképzelni, mint a Horvátországban megszokott Aci marinát. Van áram, víz, benzin, de semmi egyéb. A benzin egyébként (mint minden) sokkal olcsóbb. Egy doboz helyi Marlboro utánzat, például súlyos 50 centet kóstál. A kikötő melletti pálmáfás sétányunkon rögtön ki is szúrtuk a helyi „kockás terítős” éttermet, itt kitűnő felszolgálás és választék várt. Végre először egy hatalmasat aludhattunk.  

Kedd hajnalban az öböl elképesztő látványt nyújtott, hasonló volt, mint az Alpokban, amikor a napfelkelte tele van átmenettel a hegyek dőlése miatt. Gyönyörű szelünk volt, élmény volt egészen a szorosig vitorlázni. A látvány elképesztő, gombamód bukkan fel egy-egy különlegesnél különlegesebb ókeresztény templom, nem kicsi mohamedán beütéssel. Van, ahol magasan a hegyoldalban kapaszkodik, külön kerttel biztosítva önállóságát, vagy egy csöppnyi szigeten áll, ciprusokkal védve az erősebb szelektől. Fura érzés volt, hogy egyszercsak véget ér a tenger és egy erődszerű város fogad a végén. A kikötő itt a legpuritánabb: mindössze egy alumínium úszómóló, áram, víz és slussz. Egyébként igazából áram sem volt, kikapcsolták és nem volt ott senki. A mooring kötélen vastagon megtelepedett kagylók bizonyították, hogy idén nagyon az első vendégek közé tartozunk. Kotor városa és vára (ami 260m magas sziklaszirte épült), elképesztő élményt nyújtott mindannyiunknak.  

Szerdán gyönyörű napsütésben egészen más arcukat mutatták a „fekete-hegyek”. Teljesen átszellemült arccal, elmerengve próbáltuk a még itt töltött rövid időt mélyen elraktározni magunkba, hogy legalább egy halvány sugallatot adhassunk az otthoniaknak élményeinkből. Még csak hétközepe volt, de erősen ránknehezedett a visszaindulás gondolata. Bőven tartogatott még élményeket az út visszafelé is (kardhal, delfinek, éjszakai vitorlázás, Korcula, Toto’s étterme Palmizana-n), de ez már egy másik történet...

Mindenkinek csak ajánlani tudjuk: akik kifejezetten a Kotori-öbölre kíváncsiak, azoknak van lehetőségük helyi bérlésre is, gyönyörű új Jeanneau vitorlások és egy Nautitech 47-es katamarán áll rendelkezésükre…